Tegnap este elmentünk vacsorázni egy helyi pizzás étterembe. A gyerekek is velünk voltak.
Nagyon jó volt így családdal együtt kicsit kimozdulni, megtörni a hétköznapok szürkeségét.
Megegyeztünk R.-val, hogy ezt gyakrabban meg fogjuk ejteni.
Ez jó, mert e szerint már újra tervezhetünk együtt dolgokat. A régi kapcsolatunkból is ez hiányzott, az együtt töltött idő, amikor egymásra figyelünk, a közös tervezgetés, dumálás, ilyesmi.
A gyerekek pedig nemhogy nem zavartak minket ebben az együttlétben, de egyenesen örültünk nekik hogy ők is velünk vannak.
A nagyobbik fiunk már így is a barátaival töltötte a délutánt, nyilván egyre kevesebbet lesz velünk.
Felnőnek.
Mi pedig maradunk egymásnak a hétköznapokra.
Ünnepnap lesz, amikor találkozni fogunk velük, meg a leendő unokákkal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése