Egy napos ottalvós oktatáson voltam Vecsésen.
Gondoltam a távolság majd kicsit lenyugtat, nem is fog annyira hiányozni az itthoni környezet és hát távolabb leszek tőle, ezért a gondolataim majd úgyis a melón fognak járni.
Iszonyú tévedés volt!
Majdnem megbolondultam R. hiányától. Szabály szerűen belebetegedtem, hogy este nem láthatom és nem simogathatom meg, nem érinthetem meg a bőrét.
Ember nekem még ennyire nem hiányzott. Szerencsére a nagyobbik fiunk küldött néhány fotót telefonon amin Ő is rajta volt. Így már könnyebb volt az este.
Másnap igencsak tapostam a kicsi kocsinak, hogy mielőbb láthassam a kedvesemet.
Szerelem, trallala...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése