Tegnap a belvárosban volt dolgunk. Egy hirtelen ötlettől vezérelve belekaroltam és sétáltunk tovább. Nagyon jól esett, hogy engedte és nem lökött el magától.
Olvad a jég?
De jó lenne!
Előtte sosem csináltuk még ezt, még egy kézen fogva sétálás se nagyon volt. Persze én nem akartam, mert igazából kicsit szégyenlős vagyok. Meg ő is egy kicsit.
Mindegy is mi volt, az csak arra jó, hogy legyen egy negatív példa, amit többé nem akarok elkövetni.
Minden idő, amit nem Vele és a gyerekekkel töltök, elvesztegetett pillanat.
Éjszaka azt álmodtam, valaki nyitja a bejárati ajtót és be akar jönni. Nagyon megijedtem, arra ébredtem. Mivel Ő dolgozott, majdnem felhívtam, hogy jöjjön haza,mert félek. Mármint én, a pasi!
Aztán 5-6 másodperc után magamhoz tértem.
Ha valaki tényleg próbálkozna bejutni, úgy kivágnám, hogy a szemközti ház fogná meg.
De azért szar álom volt, na!
Éjjel meg tényleg hiányzott mellölem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése