Óh, az a rohadt gitár!
Végtelennek tűnő beszélgetéseket kezdtünk egymással a következő napokban. Beszélgettünk éjjel, beszélgettünk nappal, folyton csak beszélgettünk. Napok alatt annyi dolgot megtudtunk egymásról mind az addigi 16 év alatt.
Nem túlzás, tényleg így volt.
Rájöttem hogy R.-al olyan jól lehet beszélgetni, mint senki mással eddigi életem során.
Beszélgettünk egymásról, a családunkról, a régi kapcsolatainkról, mindenről. Részletesen és nagyon mélyen. Elmondani nem lehet milyen jól esett nekem.
Beszéltünk a problémáinkról is.
Kiderült számomra, hogy volt egy olyan tevékenység az utóbbi hat évben, ami nagyon messze sodort a családomtól anélkül hogy észrevettem volna.
Kiderült számomra, hogy volt egy olyan tevékenység az utóbbi hat évben, ami nagyon messze sodort a családomtól anélkül hogy észrevettem volna.
Nem is gondoltam volna, sőt azt hittem milyen jó dolgot is művelek, pedig egy fenét!
Sosem kellett volna gitárt fogni a kezembe közel húsz évvel azután, hogy lettem a hangszert!
Amikor újra elkezdtem a gitározást nagyon jól éreztem magamat. Gyorsan előjöttek a régi begyakorolt akkordok dallamok. Hála az internetnek nagyon kitágult a tanulási lehetőségem, olyan kották, videók, programok vannak ma már amik nagyban megkönnyítik egy gitáros fejlődését.
Mélyen belemerültem ebbe a tevékenységbe, ami nagyon kikapcsolt, szórakoztatott és levezette a napi stresszt is. Abból pedig volt bőven. Folyamatosan fejlesztettem a hangszer készletemet, nőtt a tudásom, egyre mélyült a zenei rutinom. Sajnos nem vettem észre, hogy mindez a családi kapcsolataimról a gyerekeimtől és a párkapcsolatomtól vette el az időt.
Amikor kiborult a bili eldöntöttem, hogy abbahagyom a gitározást. R. próbál erről lebeszélni, de egyelőre ragaszkodom a döntésemhez.
Nem engedem, hogy a gitározásban teljesedjen ki az életem. A dalok, amiket szereztem megmaradnak, ezekre büszke is vagyok, az interneten elérhetőek. De ennyi volt.
Nem tudom vala veszek-e hangszert a kezembe. Nem tudom. Most képtelen lennék rá, csak az elvesztett időre emlékeztetne és csak mindenféle borongós dallamok szólalnának meg.
Az meg minek?
Éppen elégszer hallom R. üzenet jelzését a telefonján, elég szomorúságot okoz az a zene is. Egy szerelmes dal ami másnak szól.
"Hosszú az út, míg a kezed a kezemhez ér.
Szeretni valakit valamiért.
Ne értse senki ne tudja senki hogy miért
Szeretni valakit valamiért."
Én meg hallgatom naponta.
folyt. köv.
Amikor újra elkezdtem a gitározást nagyon jól éreztem magamat. Gyorsan előjöttek a régi begyakorolt akkordok dallamok. Hála az internetnek nagyon kitágult a tanulási lehetőségem, olyan kották, videók, programok vannak ma már amik nagyban megkönnyítik egy gitáros fejlődését.
Mélyen belemerültem ebbe a tevékenységbe, ami nagyon kikapcsolt, szórakoztatott és levezette a napi stresszt is. Abból pedig volt bőven. Folyamatosan fejlesztettem a hangszer készletemet, nőtt a tudásom, egyre mélyült a zenei rutinom. Sajnos nem vettem észre, hogy mindez a családi kapcsolataimról a gyerekeimtől és a párkapcsolatomtól vette el az időt.
Amikor kiborult a bili eldöntöttem, hogy abbahagyom a gitározást. R. próbál erről lebeszélni, de egyelőre ragaszkodom a döntésemhez.
Nem engedem, hogy a gitározásban teljesedjen ki az életem. A dalok, amiket szereztem megmaradnak, ezekre büszke is vagyok, az interneten elérhetőek. De ennyi volt.
Nem tudom vala veszek-e hangszert a kezembe. Nem tudom. Most képtelen lennék rá, csak az elvesztett időre emlékeztetne és csak mindenféle borongós dallamok szólalnának meg.
Az meg minek?
Éppen elégszer hallom R. üzenet jelzését a telefonján, elég szomorúságot okoz az a zene is. Egy szerelmes dal ami másnak szól.
"Hosszú az út, míg a kezed a kezemhez ér.
Szeretni valakit valamiért.
Ne értse senki ne tudja senki hogy miért
Szeretni valakit valamiért."
Én meg hallgatom naponta.
folyt. köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése